Lélekben lehet szabadon élni

Ha a lelked hangját követed, akkor a rendeltetésedet megillető helyedre kerülsz és felszabadulsz, nem kell tovább keresned. Az elme állandóan gondolkozik és spekulál. A léleknek erre nincs szüksége, mert a szuper intelligencia táplálja ami végtelen és időtlen, így tartalmazza azt a minden tudást ami valaha volt, van és lesz. Az elme állandóan csapong a lehetséges választások között. A lélek soha nem vált külön az egységtől ezért kétségei sincsenek. Az elme hangja a biztosnak látszó dolgokban is el tud bizonytalanítani, mert alaptermészete a megosztottság vagyis a kétség, ezért állandó nyugtalanságban, és feltételezett veszteségek félelmében tart.

Aki a lelkében él az szabad és bárhová megy otthon van.

Ha az elméd rabszolgája vagy, akkor legfeljebb csak rövid időre pihenhetsz meg, még a nyaralás alatt is a dolgozni fogsz a fejedben, kattog az agyad mit hogy fogsz csinálni ha hazamész. Ha nincs elég pénzed az a baj, ha van elég akkor azon aggódsz hova fektesd be és el ne veszítsd. Az elme mindig elakar érni valamit, ami még nincs meg neki, ami szerinte még kell a boldogságához. A lélek nem birtokol semmit, viszont mindent áthat, így nem létezik távolság az elérendő dolog és az én között, mindenhol ott van, és mindig elég(edett).

A lélek eredendő természete a feltétel nélküli szeretet, a béke, a boldogság.

A lélek sugallata szelíden vezet oda ahol lélekben szabad lehetsz, ahol a bizonytalan körülmények között is biztonságban érzed magad. A lelki gerinc stabilitása megtart a legkritikusabb helyzetben is, és mindenből úgy jössz ki, ahogy azzal leginkább az életet szolgálod. Lélekben élve nem kell többé semmiben hinned, mert a belső bizonyosságból tudod mikor mi a helyes.
Aki fejben él azt belehet csapni, mert nézőpontokból néz, amit a hitrendszerei és a múlt tapasztalatai alakítanak, ezért látása is viszonylagos és korlátozott. A léleknek rálátása van mindenre és nem befolyásolja a múlt, és mivel az egészet látja, így becsapni sem lehet.

A lélek számára a hiány fogalma ismeretlen, mert önmagában teljes, és mindenben ott van.

Az elme ezt sem elismerni, sem felismerni nem fogja soha. Az agyalás csak egyik elméletből egy másik elméletbe tudja eljuttatni, de megérkezni sosem fog. Az elme nem tudja abbahagyni az állandó keresést, és bármit is talál, kis idő után újra hiányérzete lesz, hiszen nem természete a teljesség, az egész-ség, ezért ez nem is elvárható tőle. Az elme állandóan gondol és képzel valamit, de mivel egocentrikus, így mindent önmagához képest viszonyít, és a valóságról semmit sem tud. El sem tudja képzelni hogy küzdelem nélkül is létezhet, ezért állandóan küzd valamiért vagy valami ellen.

A lélek önmagából indul ki és önmagához tér vissza. A létezésen keresztül a saját maga teljességét nyilvánítja ki, így nem kell sehova fejlődnie, és nem kell semmire törekednie.

Facebook
Google+
Twitter
LinkedIn
Pinterest

Szólj hozzá!